ROTUNDA - Kiszombor Árpád-kori körtemploma

A 17. század elején, amikor a tizenötéves háború pusztításait követően Dél-Magyarország nagy része pusztasággá vált, a Maros bal partján egy kis kerek templom magasodott magányosan a környék fölé. Néhány ember-öltővel korábban gazdag település vette körül, ám az emberek a vész elől elmenekültek, így a falu nagyobb része, mint a többi is a környékben, gyorsan az enyészeté lett. A templom azonban, miként évszázadok óta, állt, érintet-lenül és szinte teljes épségben.
Ezekben az évtizedekben az Alföld összes kora-középkori emlékét elsodorták a háborúk viharai, alig néhány maradt meg közülük a mának, azok is csak részekben, töredékekben. Romok és pusztaság - ez a 16-17. század fordulójának Délvidéke. "A Temesi Bánság képét adá az enyészetnek. Népes régi fal-vak elpusztultak és a lakatlan táj mocsárrá változék" - írta Bárány Ágoston, Torontál
vármegye első történetírója 1845-ben. És a kietlen, mocsaras tájban ott állt a rotunda, az egykori Zombor falu helyén, kopottan, beszakadt tetővel, ám mégis: eredeti állapotában.

(Részlet Marosvári Attila: A kiszombori rotunda c. művéből - Kiszombor, 2014)